Hol is kezdjem?
Talán azzal, hogy nem ma kezdtem.Nem is tegnap, még a múlt rendszerben.
Ránéztem erre a két mondatra és máris a sírás kerülget. Egyre többször visszatekintek, keresem az életem, próbálom elővenni a szép emlékeimet, gyermekeimről, családomról, szeretteimről.
Nagyjából 20 év hiányzik. Nagyon hiányzik. Az értelmét kutatom az elveszett éveknek. Amikor nem a családommal voltam, hanem dolgoztam napi 12 órákat. Bíztattam magam mindíg, hogy már csak egy kicsit kell kibírni, már csak néhány év, már látni, hogy mikortól lesz jobb.
Hát nem lett jobb. Igaz a munkakörülményeim megváltoztak, majdnemsaját üzletbe kezdtem, aztán hét év után, nem utolsósorban elmeroggyant barom politikusainknak köszönhetően tönkre is mentem.
/Én hülye próbáltam valamennyire becsületes lenni/
